PAUL VERLAINE
(Kálnoky László)
Ó, TI BÚK, ÖRÖMÖK
Ó, ti Búk, Örömök, kik messze botladoztok,
te tegnap vérző szív, hol ma láng lobog,
pedig hát véget ért minden s tovább futott
érzékeink elől: az árnyak és a koncok.
Régi jók és bajok, libasorban totyogtok
el a porban, ahol minden láb ragyogott,
jó utat! S neked is, Kacaj, s te túl kopott
Gyász, ki a régi éjt, mely elnyelt, összerontod!
S mi marad? - Nagyszerű lemondás, édes űr,
végtelen nyugalom érzése itt belül,
felséges frisseség gyermeki tisztasága...
S íme! szívünk, amely a gőgtől vérezett,
most szeretetben ég, és kész az életet
elfogadni, hogy a becses halált kivárja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése